Mióta a paleoval foglalkozom, pláne az utóbbi hetekben, hogy ezt nem is rejtem véka alá, egyre több kérdéssel szembesülök, ezért szeretnék egy kis rendet teremteni a téma körül.
Mint már írtam, szerintem a paleo egy életstílus, életforma, életmód, szemlélet. Ennek egyik fontos vetülete a táplálkozás: mit eszünk, mit nem eszünk. Szándékosan nem írtam diétát, mert mindenféle álismeretterjesztő újságok, weblapok, számos sületlenséget hordanak össze nap mint nap a paleoról és mindenütt egy diétaként tálalják a sok közül. Szerény véleményem szerint ebben egy kicsit Szendi Gábor is ludas, mert könyveiben Ő is ezt az oldalát erősíti a dolognak, pedig szerintem azt kéne sulykolni, hogy EZ NEM CSAK DIÉTA !
A paleo nem fogyókúra, bár lehet vele fogyni, de nem ez az alapvető célja. A testsúlycsökkenést a megváltozott anyagcsere, az alacsonyabb energiabevitel és a több mozgás együttesen eredményezi. Az egyik legfontosabb szabály, amivel én is fogytam 6-7 kilót: ne egyél ha nem vagy éhes. Sokan és sokszor unalmunkban, pótcselekvésként, bánatunkban, örömünkben, ha fáradtak vagyunk, ha ünnep van (de haragszom a „sátoros” ünnepekre) eszünk. Sokat. Szénhidrátot. És csodálkozunk, hogy szaladnak fel a kilók. Ez elsősorban önfegyelem kérdése, másrészt legyen a közelünkben valaki, aki figyelmeztet: biztos, hogy most enned kell? A paleo ételek alacsony kalória sűrűség mellett jól töltik a pocakot, így ehetünk mennyiségben sokat, bár az sem egyszerű, de kalóriában mégsem döntünk rekordokat.
Ennek kapcsán egy másik lényeges dolog, amit vénségem miatt a kezdő blogból kifelejtettem, a víz. Testünk 60-70%-a víz, fiatalkorban ettől kicsit több, idős korban kicsit kevesebb, de nagy szükségünk van rá. Visszagondolva, régebben szinte alig ittam vizet, helyette tejet (sokat, kellett volna egy „Riska”), szörpöt, üdítőt, de nem vizet. Pedig a víz energiatartalma 0 azaz nulla, ugyanakkor a gyomorban ugyanannyi helyet foglal, mint azonos térfogatú kóla vagy sör, hogy a két legnagyobb folyékony kalóriabombát említsem. És olcsóbb is. Ha nem igazán jó ízű, akkor csináljunk belőle teát, rengetegféle, finomabbnál finomabb tea kapható, de kis utánajárással mi is megtanulhatjuk gyűjteni, feldolgozni az alapanyagokat, ráadásul a gyógyteáknak sok előnyös tulajdonsága van. Egy fontos megjegyzés: a tea is addig paleo, amíg nincs benne cukor!
És ha már a folyadékfogyasztásnál járunk: a tej. Amikor olvastam Szendi tejről írt fejezetét, sajgott a szívem, hogy mi lesz velem tej nélkül, vagy a tejjel nélkülem. De be kellett látnom, hogy igaza, van, a tej a bociké. Tény és való finom, de a benne található cukor, marha inzulin, növekedési hormon és egyéb fehérjék nem tesznek jót az embernek, így tejet már csak a kávémba teszek, de szigorúan cukor nékül.
Más. Szeretnék eloszlatni egy esetleges félreértést vagy dezinformációt. A Hajdú-Bihari Napló című „szaklap” január 16-ai számában megjelent egy szösszenet egy magát reikimester, NLP-pszichoterapeuta, ezoterikus tanító és szakíró címekkel felruházó ember tollából, Nem vagyunk ősemberek! cím alatt a paleo-ról. Nem tudom, hogy ennyire nincs tisztában a paleo elveivel (és akkor minek ír hülyeségeket), vagy tudatosan félreinformálni igyekszik olvasóit (akkor pedig pláne meg van a véleményem róla), de a paleo-t úgy beállítani, hogy nyershúst, bogyókat, magokat esznek, ez csak egyik, ám hatalmas tárgyi tévedése (csúsztatása?). Abban is téved, hogy alapvető különbség lenne korai őseink és a mi emésztőrendszerünk, enzimeink között. Azt írja „a rostszegény élelem miatt jó eséllyel számíthatna emésztőszervi betegségekre...”. A paleo?! Rostszegény?! Szerintem Szendi Gábor és Mezei Elmira szakácskönyvei elektronikus formában is rostdúsabbak, mint számos csodadiéta a maga valójában...
Mára (illetve tegnapra, mert 0 óra 47 perc van) ennyit, hosszú volt a nap és két paleo muffinon kívül csak ez a szösszenet volt benne paleo. :-(
