Sokat gondolkodtam mi lenne a legkifejezőbb cím a blognak. Nem akartam paleo diétát, mert akkor csak egy lett volna a sok fogyókúrás oldal közül. Jó darabig paleo életmód járt a fejemben, de az is csak töredékét fejezi ki annak, ami kavarog a fejemben. Ezért gondoltam úgy, hogy talán a paleolit életstílus fejezi ki legjobban azt, amit el szeretnék mondani.
A történet tavaly májusban kezdődött, amikor édesapám elhozta nekem Szendi Gábor Paleolit táplálkozás (A nyugati életmód és a civilizációs betegségek) című könyvét, mondván Ő beleolvasott és úgy gondolja, hogy ez engem érdekelhet (hálás köszönet érte!). Ahogy elkezdtem böngészni, szinte rögtön tudtam, hogy ez kell nekem, bár elég sokáig tartott, míg az első 2-3 fejezeten átrágtam magam. Aztán felgyorsultak az események és nyár vége felé már a neten gyűjtögettem a könyv irodalomjegyzékének tanulmányait.
Azóta Szendi jó pár könyvét elolvastam és az Ő szemléletmódjából és tényeiből meg az én tapasztalataimból és hiányérzeteimből megszületett egy kép, amit a továbbiakban szeretnék megosztani.
Első lépés: a civilizációs betegségek szénhidrát elmélete. E szerint az a rengeteg gyorsan felszívódó szénhidrát, melyet kenyér, sütemény, sült krumpli, kóla és cukorka formájában elfogyasztunk, a sejtek inzulin rezisztenciájához (érzéketlenség) vezet, mert sejtjeink (evolúciós okokból: az ősember nem ismerte a Negrót és a Coke-ot) ekkora cukor túlkínálattal nem tudnak mit kezdeni. Így védekezésül inzulin érzékenységük csökken, ezáltal a cukor marad a vérben. Ezen cukorbőség hatására, ami mellett ott a csomó inzulin a vérben (csak a sejtek már nem képesek rá reagálni), a zsírszövet sejtjei azok, amelyek elkezdik a sok cukrot felvenni, majd zsír formájában elraktározni. (1g zsír energiatartalma kb. 9,3 kcal, vagyis 20 dkg zsírban egy napi átlagos energia fogyasztásunknak megfelelő kalória van!!!)
Testünkben zsírszövet nemcsak az ismert és jól látható helyeken van, hanem a belső szervek körül is (szív, belek stb., ez az ún. viszcerális zsír). Míg a bőralatti zsírszövet „csak” tárolja azt a több ezer-tízezer kilokalóriát, addig a viszcerális zsír nagyon aktív különböző gyulladásos faktorok termelésében. Ez a hosszan, akár évtizedeken keresztül fennálló gyulladás vezet a jól ismert (ámde csak az elmúlt kb. 100 évben felismert) civilizációs betegségekhez, mint magas vérnyomás, kettes típusú cukorbetegség, érelmeszesedés, autoimmun betegségek, rosszindulatú daganatok. A kialakulás részletes mechanizmusával nem foglalkoznék, azt Szendi nagyon olvasmányosan és szemléletesen megteszi könyveiben és honlapján (www.tenyek-tevhitek.hu).
Mivel pályafutásom eddigi 17 éve alatt rengeteg a civilizációs betegségek által halmozottan érintett emberrel találkoztam, ezért fogott meg ez a dolog, másfelől az ember munkája kapcsán naponta szembesül azzal, hogy modern orvoslásunk nem gyógyít, csak próbál tünetmentesíteni. Mindezt több kollégám is megerősítette, akikkel volt módom beszélgetni a paleo-ról.
Tehát az egyik sarokpont a szénhidrát elmélet, mely alapja a paleolit táplálkozási elveknek:
-kerüljük a gabonafélék (liszt, kenyér, péksütemény, tészták), hüvelyesek, burgonya fogyasztását,
-mellőzzük a tejet és a tejtermékeket (kivétel a kemény sajtok és a tisztított vaj)
-felejtsük el a margarinok, hidrogénezett olajok használatát, helyettük használjunk bátran állati zsírokat, illetve a növényi zsiradékok paleo verzióit
-fogyasszunk minél több zöldséget, gyümölcsöt, lehetőleg frissen, ne tartósítva
-szükséges a megfelelő fehérje bevitel: húsok, tojás
-feltétlenül iktassuk be étkezésünkbe a halat, tenger gyümölcseit, az omega-3 zsírsavakat (EPA, DHA).
Mindezek mellett a másik fontos tényező a mozgás!!! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem mozgunk eleget, ezért egyfelől „ragadnak” ránk a kilók, illetve nem „olvadnak” úgy ahogy szeretnénk, másfelől nem használjuk ki a mozgás megannyi előnyös hatását. Kutató kollégáink már összeállították a paleolit vadászó-gyűjtögető életforma fitnesz szabályait (J. H. O'Keefe et al. Progress in Cardiovascular Diseases 53 (2011) 471-479):
-Genetikailag alkalmazkodtunk a szükséges mindennapi, könnyűtől a közepesig terjedő fizikai aktivitáshoz, mint a gyaloglás és cipekedés. Természetesen ennek mennyisége őseink életkörülményeitől függően változott és napi mennyisége 5-15 kilométer között mozgott.
-A fárasztó napokat könnyebb, „pihenő” napok követték, melyek alatt őseink a „ház” körüli teendőket végezték. A fizikai aktivitásra fordított napi energiafelhasználásuk 3349 és 5024 kJ között mozgott, ami körülbelül 5-szöröse a mai ember hasonló értékének.
-A mozgás, mint a gyaloglás vagy a futás, mindig relatíve puha, természetes felületen történt, például fű vagy föld, ellentétben a ma használatos beton vagy aszfalt felületekkel.
-A futás vagy gyaloglás mezítláb vagy egyszerű lábbeliben történt, szemben a mai minden igényt kielégítő cipőkkel, melyek erősen befolyásolják a láb mechanikáját.
-Az intervallum tréningek, melyeknek intenzitása a közepestől a magasig terjed, hetente egy-két alkalommal javasoltak, hogy a köztes időben a szervezetnek lehetősége legyen a mozgatórendszer regenerálására.
-A gyakorlatok variálása fontos és szükséges: erőfejlesztés (súlyzó gyakorlatok), aerob kondicionálás (kardio gyakorlatok) és rugalmasság (nyújtás). A különböző gyakorlattípusok váltogatása lehetővé teszi, a minél szélesebb körű edzettséget, csökkenti a túledzésből eredő sérülés veszélyt, csökkenti a monotonitást és az érzelmi kiégést, lehetővé teszi a rendszeres testmozgás fenntartását hosszú távon.
-Őseink mindennapi életéhez szorosan hozzátartozott a cipekedés: a gyerekek, víz, élelem, faanyag, kövek és egyebek. Mai modern életünkből mindez hiányzik, ezért is olyan gyakori az oszteoporózis, a csont és ízületi gyengeség. Ennek elkerülésére ajánlottak hetente legalább két alkalommal a súlyzós gyakorlatok és/vagy egyéb erőfejlesztő mozgásformák.
-Vadászó-gyűjtögető őseink soványak voltak, köztük gyakorlatilag ismeretlen volt az elhízás, ez csökkentette az ízületi trauma esélyét és minimalizálta a táplálkozás indukálta gyulladásos folyamatokat.
-Minden fizikai aktivitás a külső természetes környezetben zajlott, ez segíti a bőrben az ultraibolya sugárzás által indukált D-vitamin képzést és javítja a rendszeres mozgásprogram hosszútávú fenntartását.
-Sok mindennapos feladat szociális környezetben történt (az emberek kisebb csoportokban vadásztak, legeltettek), kutatások bizonyítják, hogy a csoportos tevékenység javítja a szociális és érzelmi kapcsolatokat.
-DNS vizsgálatok bizonyítják, hogy az emberek és a kutyák már 135.000 éve élnek együtt és genetikailag is alkalmazkodtak a közös szabadtéri tevékenységhez. Kutatások is megerősítik, hogy a kutyatulajdonosoknak javulhat a megfelelése egy mozgásprogramban, fokozódik állóképességük és csökken a túlsúlyosak aránya.
-A vadászó-gyűjtögetők rendszeresen táncoltak különböző ünnepségek és szertartások alkalmával, melyek sokszor órákon át tartottak. A tánc kitűnő mozgásforma, mely javítja az erőnlétet és a rugalmasságot, elősegíti a szociális kötelékek kialakulását és enyhíti a stresszt.
-A tudományos kutatások következetesen kiemelik az aktív szexuális élet kedvező hatását az egészségre, a jó közérzetre és az életkilátásokra mindkét nemben. Többek között csökkenti a halálozást, szignifikánsan javítja a kardiovaszkuláris betegségek rizikóját, heti 1-2 alkalom számos egészségi előnnyel bír, többek között javítja az immunrendszer működését, csökkenti a prosztatarák előfordulásának rizikóját.
-Bőséges idő szükséges alvásra, lazításra és pihenésre a fizikai erőfeszítés utáni komplett regenerálódáshoz.
Harmadik, szerintem nem eléggé hangsúlyozott, tényező: a kreatív, alkotó tevékenység. Erről részletesen ír Szendi a Boldogtalanság és evolúció című könyvében, de a további könyveiben 90%-ban a táplálkozásról értekezik, ami nagyon fontos, de tartok tőle, hogy önmagában kevés az üdvösséghez. A kreativitás fontosságát személyesen is bizonyíthatom, hiszen munkámban évek óta hiányérzetem volt, a már fentebb említett okok miatt, de másfél éve, mióta elkezdtem fazekassággal foglalkozni és „alkothatok”, kiegyensúlyozottabb vagyok és ezzel párhuzamosan újabb és újabb kreatív ötleteim vannak (ennek következményét „szenvedheti” a Kedves Olvasó!).
Ez az a három pillér, amire szerintem fel lehet és kell építeni a paleolit életstílust, amit próbálgatok és eredményeimről, kudarcaimról beszámolok (feltéve, hogy ez másokat is érdekel). Várom a kritikákat, hozzászólásokat, én pedig igyekszem a véleményeket beépíteni formálódó elképzeléseimbe, terveimbe.
