Először is Boldog Nőnapot kívánok minden hölgy olvasómnak, nemcsak ma, hanem az esztendő minden napján!
Köszönöm a sok „tetszik” jelölést és a megosztásokat, ezt biztatásnak veszem... A tegnapi bevezetőben írtam a civilizációs betegségek szénhidrát elméletéről, amibe beletartozik az érelmeszesedés, szívinfarktus, agyi keringészavarok. Ezekről eddig azt mondták nekünk az illetékesek, hogy a koleszterin a felelős, az első számú közellenség. Ezért most néhány gondolat a koleszterinről.
Anno megboldogult medikus koromban, másodéven biokémiából azt tanították nekünk, hogy az emberi szervezet maga is termel koleszterint, aminek megtanultuk a lépéseit és a folyamat szabályozását is. Ebből kiindulva, amikor elkezdték azt sulykolni, hogy a koleszterin az rossz, akkor rögtön ez jutott eszembe, hogy ha szabályozottan termeljük, akkor miért gond a koleszterin? Aztán az egyszeri amerikai katonatisztről szóló hír is elgondolkodtatott, akit valamely emésztési probléma miatt orvosa tojás diétára kárhoztatott éveken át. Annak ellenére, hogy szegény ember évtizedekig tojást tojással evett és mint tudjuk a tojássárgája tele van koleszterinnel, a vérében a koleszterinszint normális volt és még csak szívbeteg sem volt.
Aztán tavaly elolvastam Szendi levezetését a koleszterin hipotézis buktatóiról, akkor már egyértelmű lett számomra, hogy hová tegyem az egészet. A végső, utolsó utáni megerősítés néhány hete jelent meg a Scandinavian Cardiovascular Journal szerkesztőségi cikkében, melyet az alábbiakban megpróbálok röviden összefoglalni.
Az, hogy egy lap szerkesztőségi cikkben foglalkozik egy témával, két dolgot jelent: egyrészt fontosnak tartják a leírtakat, másrészt egyetértenek a mondanivalóval. Ismerve az „akadémikus orvostudomány” működését, ez nagyon fontos lépés, talán egy szemléletbeli paradigmaváltás első lépése...
Rögtön a cikk címe is árulkodó, egyeseknek biztosan provokatív: A koleszterin hipotézis: ideje a gyászjelentésnek?
Aztán egy kis történeti áttekintés: 1856-ban Rudolf Virchow leírta, hogy koleszterin van az érelmeszesedést okozó plakkokban, majd Nikolai Anitchkov 1913-ban leírta, hogy ha nyulakat(!) etetett tojássárgájából származó koleszterinnel, akkor a tapsifülesek ereiben koleszterin tartalmú plakkok jelennek meg. (Mert a nyulak olyan sok tojást esznek, pláne húsvétkor :-) ) Persze ha ezt ragadozókkal próbálta volna ki, akkor hoppon marad.
A következő mérföldkő, Ancel Keys 1953-as tanulmánya volt, melyben leírja, hogy a zsír fogyasztás korrelál a szérum koleszterinszinttel és a szív- és érrendszeri betegségek miatt bekövetkező halálozással hat(6!) országban. Egy apró pici bökkenő volt ebben a dologban, hogy az általa vizsgált másik 16 (tizenhat!) országgal együtt már semmilyen összefüggés nem mutatható ki a vizsgált tényezők között. 1986-ban Keys egy másik, Hét ország tanulmányában szintén kimutatta, hogy a telített zsírok a felelősök mindenért. Igaz, ehhez szükség volt némely „statisztikai manőverre”.
A szakmai berkekben sokat idézett Framingham tanulmány (ebben egy amerikai kisváros lakosságának egészségi állapotát kísérték figyelemmel évtizedeken keresztül) is erősítette a koleszterin hipotézist, de egy 30 éves utánkövetéses vizsgálat azt találta, hogy a magas koleszterin szint nőkben és 47 éven felüli férfiakban NEM rizikófaktor, illetve a koleszterinszint csökkentésével nőtt a szív- és érrendszeri valamint az összhalálozás.
Más kutatások is megerősítették ezt a tényt: nincs oki összefüggés a vér koleszterinszintje és a szívinfarktus okozta halálozás rizikója között!!!
A koleszterin hipotézis kapcsán a másik fontos problémát a koleszterincsökkentők (statinok) előnyös hatásairól szóló publikációk jelentik. A gond ott kezdődik, hogy ezekből a gyógyszerekből évente több milliárd dollárnyi értékben fogyasztanak szerte a világon. Az ezeket gyártó cégeknek horribilis profitot jelent mindez, ezért aztán a gyógyszergyártók próbálnak egyre növekvő befolyást szerezni a leglényegesebb kutatásokban és publikációkban. Ennek kitűnő példáját írta meg Michel dw Lorgeril és Patricia Salen egy kitűnő, leleplező cikkben, melyben összehasonlították a koleszterincsökkentőkről írt tanulmányokat 2005 előtt és után. Azért ez az időbeli megosztás, mert 2005-ben volt a Vioxx botrány, amelyben egy agyonreklámozott új „csodaszerről” derült ki, hogy többet árt, mint használ (gondolom sokan láttuk A szökevény című filmet, lehet hogy az nem is annyira fikció). A cikkből kiderül, hogy míg 2005 előtt a statinok hatásosságát nagyon jónak találták, különösen a másodlagos megelőzésben (olyan embereknél, akik már átestek szívinfarktuson vagy szívműtéten), addig a 2005 utáni közlemények vagy negatívak, vagy nyilvánvalóan elfogultak voltak.
Egy svéd vizsgálatban csaknem 2 millió nő és 2 millió férfi sorsát követték 1998 és 2002 között, akik koleszterincsökkentőket szedtek, ám sem a szívinfarktus előfordulásával, sem halálozásával nem volt összefüggés. Ezzel cseng egybe Ray és munkatársainak meta-analízise (ilyenkor egyazon témában megjelent tanulmányokat vetnek össze), melyben 65 229 páciens adatai alapján kiderült, hogy a statinok nem hosszabbítják meg az életet. Azt már csak én teszem hozzá, hogy statint szedő ismerőseim közül kevesen vannak, akiknek nem okoz, okozott problémát a gyógyszer, arról nem is beszélve, hogy komoly májfunkció károsodást okoz, drága és nem használ.
A cikk szerzői így zárják mondandójukat: Itt az ideje, hogy istenhozzádot mondjunk ennek a régi, alaptalan és csalóka lipid hipotézisnek.
Röviden ennyit egy mítoszról, ami még sokáig fog kísérteni, de javaslom mindenkinek, próbálja meg figyelmen kívül hagyni a régóta és sokat sulykolt elméletet. Sokkal veszélyesebbek a hidrogénezett olajok és az úgynevezett transz-zsírok, amikkel tele vannak az ipari előállítású margarinok és olajok, de ezekről egy másik alkalommal. Továbbra is várom a kritikákat, hozzászólásokat, kérdéseket.
