Más:
Az augusztusi klubtalálkozón klubvezetőnk által mondottakból a kreativitás szükségessége gondolkoztatott el leginkább, bár már korábban is motoszkált bennem a gondolat. Fizikai munkát végzek, így a mozgás kellőképpen része az életemnek (főleg, hogy nap mint nap kerékpárral járok a nyolc km-re lévő munkahelyemre - meg lehetőleg mindenhova). Kreativitás viszont nem nagyon van benne, monotonitás annál inkább. (Anyagkezelő vagyok egy nyomdaüzemben.) Töretlen jókedvem, optimizmusom és erőnlétem azonban – azt gondolom -, a paleolitközeli életmód, s talán különösen a sok mozgás és halfogyasztás biztosítja. Kreativitásomat – talán furcsa módon – szintén a paleolit táplálkozás kapcsán élem ki némileg, amikor is az éppen otthon talált (persze általam vásárolt) élelmiszerekből ételeket kreálok magamnak, sokszor a lányomnak, olykor családom többi tagjának is. Apróságok ezek, de engem örömmel töltenek el. Igen sokat tevékenykedek az utóbbi időben a konyhában, ahogy életem első 44 évében talán sohasem. Mostanában például a mákot fedeztem fel újra magamnak, megpróbálván belekeverni különböző dolgokba. Nemrég a szokásos rántottánk gombával való kiegészítését próbáltam ki néhányszor – sikerrel. A sütnivaló pisztrángom páclevét is variálom, s néhány napja szerintem minden idők legfinomabb pisztrángját sütöttem. (Úgymond szőröstől bőröstől megesszük, a fejek maradnak csak meg.) Néha kipróbálok valami paleolit recept alapján készült étket, így például nekem nagyon bevált a paprikás krumpli zellerből (paleovital.hu/?p=10681). Azt is variáltam kicsit, hogy a lányomnak is tessék. Én inkább párolom a zellert, s így le se kell öntenem róla a vizet. Kreativitásból nekem talán ennyi is elég a boldogsághoz, mert amúgy elég ügyetlen vagyok. Szellemileg pedig abban próbálok kreatív lenni, kinek, miért, mikor, mivel és hogyan ajánljam a paleolit táplálkozást, s ebben is örömömet lelem, ha csak kicsit is tudok változtatni az emberek begyepesedett gondolkodásán. Örömmel látom egyébként, hogy családom hölgytagjai igencsak buzgólkodnak mostanában a gluténmentes, sőt, újabban már inkább a paleolit sütemények készítésén – szóval, a példa, ha kicsit másként is, de ragadós. Ezekből én is nagyon szívesen eszek, mert igen finomak – el is fogynak hamar.

Más:
Augusztus végén gyülekezeti csoporttal néhány napos Kőszeg környéki kerékpáros kiránduláson vettem részt. Nagyon élveztem, élveztük, merthogy kis családom is velem tartott. A gyerekek is viszonylag jól bírták, ennek nagyon örülök. Egyike voltam azoknak, akik legjobban bírták a strapát – hogy szerényen fejezzem ki magam. Örömmel tapasztaltam, hogy a 12 órás munkanapok közé szorosan beiktatott kiránduláson a hegyi terepet is jól bírtam, és még az orvosi ajánlások szerint nélkülözhetetlennek ítélt gyorsan felszívódó szénhidrátokat sem kellett újra bevezetnem az étrendembe – ahogy a júliusi Debrecen-sátoraljaújhelyi kerékpárutam során sem. (Megjegyzem, ezt nem is fontolgattam.) Amíg a többiek a tűző nap elől árnyékba húzódtak, én direkt a napon maradtam. Egészségemre! Lányommal ott is többnyire külön koszton voltunk, hogy megőrizhessük gluténmentes, illetve paleolit táplálkozásunkat. Hozzáállás és szervezés kérdése a dolog.

Más:
Május-júniusban szénanátha nem gyötört, ahogy azelőtt sok éven át. Most, augusztus-szeptemberben viszont igen, szép lassan, egyre jobban náthás lettem. Meg is adtam magam a sorsnak, szerdán felírattam az üzemorvossal a korábban szokásos gyógyszeremet, s mindjárt szedni is kezdtem. Ez némileg csökkent az energiaszintemen, de tényleg hat. Ezt a csatát most elvesztettem a szénanáthával szemben. Jövőre óvatosabban indulok neki a nyárnak, jobban ügyelek mindenre, ami gondot jelenthet (pl. laktóz, tejfehérje, alkohol, fizikai leterheltség, kávé), és megpróbálok rájönni, mely ételek befolyásolják hátrányosan az állapotomat. Mert hogy összefüggés lehet az elfogyasztott élelmi anyagok és a tünetek megjelenése, illetve fokozódása között, abban biztos vagyok, ennyi tapasztalatot ezúttal (főként augusztusban) leszűrtem.

Üdvözlettel: István

Kedves Feri!

Nem tudom, mi történt Veled, remélem, semmi baj, de szeretnék hozzájárulni e blog folytatódásához, ezért írtam egy csomó mindent a legutóbbi találkozónkról, és más dolgokról is, amiket most elküldök Neked, hogy ha akarod, megjelentethesd. Természetesen módosíthatsz rajtuk, ha akarsz, kiegészítheted, Rád bízom. Először a találkozóról írtakat küldöm el, aztán a többit, nehogy túl hosszú legyen.

"Kedves Klubtársak!

Ezúttal én próbálok némi leírást adni a szeptember 1-jei találkozónkról, azoknak, akik most nem tudtak ott lenni, illetve akik még csak fontolgatják, eljöjjenek-e? Három új ember jelent meg, egy középkorú házaspár, akik nemrég tértek paleolit táplálkozásra, valamint egy fiatal hölgy, aki - cukorbetegként - egyelőre csupán ismerkedik e dologgal. Ő az említett házaspár férfitagjának - Tamásnak - a hívására jött el, aki szintén cukorbetegség miatt tért e táplálkozásra, dr. Tóth Csaba tanácsára. Igen sikeresen, fél év alatt harmadára csökkenthette ily' módon az inzulinadagolását, a felesége pedig, aki talán szolidaritásból is vállalta az áttérést, leadott ezalatt 12 kg-ot, s így teljesen megszabadulva túlsúlyától, most egészen jól néz ki. Tamás azt is megemlítette, hogy nagy adagban szednek D vitamint, és a télen - a korábbiaktól eltérően - egyáltalán nem voltak megfázásos tüneteik, s ez talán összefügg. A fiatal hölgy azon szomorkodott, hogy megállapították, neki már egyáltalán nincs inzulintermelése, így nemigen hisz abban, hogy e táplálkozás nála is sikerre vezethet. Én biztattam, hogy azért csak próbálja meg, mert ez még - e táplálkozás hatására - változhat. (Túl optimista lennék?) Igen tájékozatlannak bizonyult e táplálkozás mibenlétéről és a média által belénk sulykolt orvosi ajánlások tévességéről. Reményem szerint egyébként október eleji klubtalálkozónkon - a szabadságok zömének elteltével - már alig fogunk elférni a könyvesbolt sarkában, és új, nagyobb helyszín után kell néznünk. Úgy legyen!
A téma egyébként az áttérés nehézsége, problémája volt, Igen különböző dolgokról számoltak be a megjelentek, a kenyér-, a tészta-, a tejtermék- és a süteményfogyasztásról való lemondás mellett még olyan is volt, aki hüvelyesekről mondott le nehezen. Mindenki próbált és próbál újabbnál újabb recepteket találni és kipróbálni, s úgy vettem észre, hogy kellő elméleti megalapozottsággal és elszántsággal nagyrészt sikerült, sikerül is. Ugyanakkor némi édesség, étcsokoládé fogyasztását egyesek azért nem tagadják meg maguktól - ennyi talán még belefér alapon, a kellő boldogságérzet érdekében.
Meglepődve hallottuk és láttuk, hogy van olyan hölgytársunk is, aki e táplálkozással sem volt képes fogyni, pedig keveset is eszik. Úgy látszik, hogy pajzsmirigybetegsége az anyagcseréjét nagyon különös módon, drasztikusan befolyásolja.

István"