Kedves Paleok!
Elnézést a hosszú hallgatásért, sajnos el voltam havazva. Mondjuk ez jó is, mert összefügg a jó idő kitörésével, így lehet kertészkedni sötétedésig, utána este készülni a másnapi paleo menüre. Találtam egy jópofa lenmagos-tökmagos zsemle receptet, amit ráadásul mikróban meg lehet csinálni, egyszerű is és gyors is https://www.facebook.com/media/set/?set=a.290323457720360.68375.100002281246241&type=1. Ma az volt a reggelink és paleo muffin.
Az ebéd kiszállítás működne, de kevés a jelentkező és elfogyott az érdeklődők kezdeti lelkesedése, az étterem csak 10 adagtól szállít ki, nekünk viszont a megfelelő létszámot összeszedni egyre esetlegesebb. Nem tudom mi lesz, ha szabadságra megyünk...
Ebéd kapcsán még egy dolog: egy cukorbeteg kollegina kérdezte, hogy ő eheti-e a paleo menüt: természetesen, sőt jobb, mint amit a dietetikusok írnak neki.
A múltkori Forradalom!!! című bejegyzésem kapcsán megkeresett, a Food Revolution hazai szervezője, hogy azt még – a külföldi illetékesek miatt – említsem meg, hogy ez a mozgalom a mindannyiunk által ismert Jamie Oliver-től indult és ez egy nemzetközi mozgalom, mely táplálkozásunk megreformálását tűzte zászlajára, bár korántsem paleo módon.
Az utóbbi napokban sokat törtem a fejem azon, hogy mi lehet a legcélravezetőbb módszer a paleora való átállás során, itt nem az azonnali kontra fokozatos kérdésre gondolok, hanem inkább a gondolkodásmód megváltoztatására.
Szerintem három fontos pillér van, amire lehetne építkezni:
- a legfontosabb: csinálni. Magyarán meg kell próbálni minél több étkezés minél nagyobb részét paleosítani. Természetesen ez főleg eleinte elég sok fejtörést igényel, de hát az első bejegyzésemben is említettem, hogy a paleo életstílus egyik összetevője a kreativitás, itt aztán kiélheti az ember ilyen irányú hajlamait. Bátran kell kísérletezni, ha valami nincs otthon, akkor meg kell próbálni helyettesíteni mással, a fent említett zsömlét én is lenmag-tökmag kombó helyett lenmag-szezámmag párossal csináltam. Persze előfordul, hogy nem úgy sikerül valami, ahogy elterveztük, vagy sehogy, de néha a hagyományos konyhával is előfordul, hogy az évtizedes gyakorlat csődöt mond...
- a másik fontos dolog: olvasni. Senki nem lesz paleo ügyben saját kútfőből zseni, legalábbis sok idő és energia szükséges hozzá. Amit már mások kitaláltak, azt nem kell újból felfedezni, bár az adott infó megtalálása sem kevés időt és energiát igényelhet, de az internet sokat segít, ráadásul vannak nagyon jó közösségi oldalak, ahol szinte folyamatos az információ csere paleo ügyben. (Csak mellékesen megjegyzem: én is azért írok)
- végül, de nem utolsó sorban: beszélni. Na jó nem az időjárásról, vagy a politikáról, hanem a paleoról. Egyrészt a többi paleo követővel megosztani a tapasztalatokat, információkat, kérdéseket, másrészt nem kell szégyellni a többi emberrel megismertetni ezt az elvet és ami mögötte van. Eleinte volt olyan kollégám, aki naponta a kőbaltán és a mamut vadászaton élcelődött, de ma már ő is paleo menüt ebédel és ízlik neki... Az „idegenekkel” való eszmecsere azért is jó, mert az ember kénytelen rendszerbe szedni az ismereteit, ráadásul új szempontokkal, ellenvéleményekkel, kritikákkal szembesül, amiknek a tisztázása, megválaszolása még jobban elmélyítheti tudását. Hiába ez is olyan, mint a mondásban: a jó pap is holtig tanul.
Szerintem ez a három tennivaló az amit mindennaposan szükséges csinálni, ahhoz, hogy ha megszületett az elhatározás, akkor minél gyorsabb és sikeresebb legyen a haladásunk ezen az ösvényen (azért nem utat írtam, mert a paleo korszakban még nem voltak utak...). Ha pedig olyan problémával szembesülünk, vagy szembesítenek minket, amire nem tudjuk a választ, akkor el kell ismerni, hogy nem tudom, de megkérdezem. A Facebookon elérhetőek a téma hazai „nagyágyúi”: Szendi Gábor, Tóth Csaba, nyugodtan lehet fordulni hozzájuk, minden egyes kérdés újabb tapasztalat is egyben számunkra (én is szívesen segítek, de én még kis hal vagyok).
Nagyon kellemes paleo hétvégét kívánok mindenkinek, még ha nem is fogunk úgy izzadni, mint néhány napja!!!